Különbséget kell tenni szerződésminta és szerződésminta között. Az egyiket a jelen írásban jogalkotói szerződésmintának fogom hívni, a másikat sablonnak.
A jogalkotói szerződésminta az, ami konkrét jogszabályban megtalálható. Ilyen például a cégek számára kialakított társasági szerződésminta vagy a gépjármű adásvételhez megalkotott szerződésminta. A jogalkotói szerződésminta tehát biztonsággal alkalmazható, mert a jogszabályi feltételeket teljesíti és maga is a jogszabály része.
A jogalkotói szerződésmintával szemben a sablon számos veszélyt rejt. Veszélyforrás például, hogy a sablonról nem lehet tudni, hogy megfelel-e az aktuális jogszabályi előírásoknak, vagyis a sablon lehet elavult vagy olyan személytől származó, aki maga sem ért a szerződésekhez.
A szerződésekben járatlan felek nem tudják, hogy az adott szerződéstípusnál egyáltalán mik a kötelező elemek, amikben meg kell állapodni és mik azok a kérdéskörök, amikben az előzőeken felül célszerű megállapodni. Ezáltal a sablon után kutató felek egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy az adott sablon tartalmáról érdemben döntsenek, azt megfelelően módosítsák, kiegészítsék. A sablon ezen okokból alkalmazhatatlan lesz a számukra. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy 41-es facipő minden nemű és korú ember számára minden évszakban alkalmas. Holott nem az.
A sablon további veszélye, hogy mivel nem tartalmazza a felek részletes és tényleges megállapodását, ezért lényeges kérdésekre vagy egyáltalán nem tér ki vagy csak éppen érintőlegesen, amik által a felek egy felmerülő kérdést nem fognak tudni sem megoldani, sem rendezni.
A sablon fenti veszélyforrásai azt jelentik, hogy a sablon szerinti megállapodást megkötő felek egy felmerülő kérdésben kénytelenek lesznek ügyvédhez fordulni – amit eredetileg ki akartak kerülni – , viszont így várhatóan magasabb költséggel kell számolniuk. Ha az adott kérdés annyira elmérgesedett vagy a sablon és a körülmények alapján annyira megoldhatatlan, akkor a törvény által bírói útnak nevezett úton lesznek kénytelen a felek megoldást keresni, ami újabb költségeket, idő- és energia ráfordítást jelent. Holott, ha ügyvédhez fordultak volna akkor, amikor a szerződés megkötésének szándéka felmerült, azzal és az ügyvédi okiratszerkesztéssel mindezt meg tudták volna előzni.
Tehát, Kedves Olvasóm, érdemes mérlegelned, hogy megéri-e sablont vadásznod a neten vagy inkább ügyvédi közreműködéssel teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan a valóságnak és a jogszabályoknak megfelelően kötsz szerződést.
Ha cégedet már nem kívánod fenntartani és a megszüntetés mellett döntöttél két lehetőséged van.
1) Ha céged nem fizetésképtelen, és a cégre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz , akkor végelszámolásnak van helye. A végelszámolás nem határozható el a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés kézhezvételét követően, a felszámolás elrendelésével pedig a folyamatban lévő végelszámolás megszűnik. A végelszámolás tehát egy önkéntesen elhatározott olyan cég megszüntetési eljárás, ahol a cég nem tartozik semerre avagy a tartozását meg tudja fizetni és ennek az eljárásnak a célja az, hogy a cég a cégjegyzékből törlésre kerüljön. Ebben az esetben jogilag senki sem folytatja a cég korábbi szerződéseit, tevékenységét. (Ez a jogutód nélküli megszűnés.)
A végelszámolásra a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
2) Ha cégednek tartozása van és fizetésképtelen, akkor felszámolási eljárásnak van helye.
A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Az eljárás végén a cég a cégjegyzékből törlésre kerül és itt sem folytatja senki a cég korábbi szerződéseit, tevékenységét. (Ez a jogutód nélküli megszűnés.)
A fenti eljárások eltérőek! Nem szabad a csődeljárással sem összetéveszteni, mert a közhiedelemmel ellentétben a csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. Tehát, a csődeljárásnak a célja a tartozó cég megmentése és fenntartása.
A Polgári Törvénykönyv a Kft-re vonatkozó szabályok között rögzíti, hogy az ügyvezető köteles a tagok által hozott határozatokat a határozatok könyvében nyilvántartani. A tagok által meghozott határozatokat meghozataluk után késedelem nélkül be kell vezetni a határozatok könyvébe. A társaság tagjainak iratbetekintési joga van, ami azt jelenti, hogy a taggyűlési jegyzőkönyvbe, továbbá az elektronikus hírközlő eszköz alkalmazásával megtartott taggyűlésről készült felvételekbe, valamint a határozatok könyvébe betekinthetnek és az azokban foglaltakról másolatot kérhetnek. A társasági szerződésben ettől eltérni nem lehet. Az írásos formában kiadott másolatot az ügyvezető aláírásával hitelesíti.
A Határozatok könyvében a meghozott határozatokat kell rögzíteni és javasolt ezeknek a határozatoknak a végrehajtását is vezetni. Például: ha osztalék-előleg fizetéséről határoztatok, akkor a végrehajtás a tényleges kifizetés lesz, tehát a kifizetés megtörténtét és napra pontos keltét érdemes a határozat mellé bevezetni.
Ha a Te céged nem Kft., akkor is javasolt a határozatokat évek szerint és a határozatok száma szerint nyilvántartani és a végrehajtását is rögzíteni. Ez segíti azt, hogy észben tartsd melyik határozat alapján van teendőd, arra milyen határidőt határoztál meg és teljesítetted-e (=végrehajtottad-e) a döntésedet.
A bizonylatolás azt jelenti, hogy a vevő által kifizetett terméket/szolgáltatást kell számlával vagy nyugtával igazolni. Tehát, a kifizetés tényét igazolod a nyugtával/számlával.
A számviteli törvény szerint minden a vállalkozás életében és javára, illetve terhére történő pénzmozgást bizonylatolni kell. Bizonylat például a szerződés, a számla, nyugta, a bankkivonat, kimutatás, megállapodás és minden olyan irat, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.
Az ÁFA törvény azt írja, hogy az ügylet teljesítéséről kell számlát vagy nyugtát adni. A teljesítés itt a megfizetést jelenti.
A fenti két törvény rendelkezései és együttes alkalmazása alapján megállapítható, hogy a készpénzben átvett pénzről azonnal kell nyugtát/számlát adni. A bankszámlán való jóváírás esetén két lehetőség van: 1./ a bank értesítésekor vagy 2./ a jóváírástól számított 15 napon belül kell bizonylatot kiállítani.
Tehát, a vállalkozás életében a következő a sorrend: a vevő átveszi a terméket vagy igénybe veszi a szolgáltatást, ezt követően kifizeti és a kifizetés tényéről megkapja a számlát vagy a nyugtát.
Mikor kell számlát és mikor kell nyugtát adni? Főszabályként 900.000.-Ft értékig (ÁFÁ-val együtt értendő) a vevő választhat, hogy számlát vagy nyugtát kér. E fölött az érték fölött kötelezően számlát kell adni, nincs választási lehetőség. Bizonylat adása minden esetben kötelező.
Hogyan kapcsolódik a bizonylatoláshoz a siker? Úgy, hogy megszámolod hány számlát vagy nyugtát állítottál ki egy hónap alatt és ezt összesíted.
A vállalkozás a sikerét több oldalról, több szempontból is meghatározhatod. Siker lehet például egy vágyott projekt megszerzése vagy kivitelezése, egy jó szerződés megkötése, meghatározott üzleti évnyi működés elérése.
A siker -a megközelítéstől függően- számokban is mérhető, például hány vevőd van egy hónapban, hány számlát és milyen értékben állítottál ki egy hónap alatt.
A KKV a mikro-, kis- és középvállalkozásokat jelenti. Nézzük meg, hogy a vonatkozó törvény hogyan határozza meg a mikro-, kis- és középvállalkozásokat.
A törvény szerint:
1./ KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
1.1./ A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
1.2./ A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek a) összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.
Lényeges, hogy a saját vállalkozásodat el tudd helyezni, hogy melyik kategóriába tartozik. A kategória besorolás alapján tudod meghatározni, hogy hol tart a vállalkozásod és ezzel elégedett vagy-e. Az üzleti tervben tudsz kitérni arra, hogy miként őrizd meg a helyed az adott kategóriában vagy miként érd el a következő kategóriát.
A kategória besorolás arra is optimális, hogy a vállalkozásod a saját, egyedi helyzete alapján élhessen támogatásokkal, esetleg adókedveménnyel, egyéb lehetőségekkel. Ha sikeres vállalkozóvá kívánsz válni, akkor Neked kell ezeket a lehetőségeket felkutatnod.
